Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó.

Ha valaki azt mondja: "Ne aggódj! Az idő minden sebet begyógyít."...

Akkor vágd jól pofán, és mondd neki, hogy: "Várj, mindjárt jobb lesz!"

 hinni kezdtem magamban. Valahol, útközben, az elveszett, bulizós kis csaj végleg felnőtt...

" Ne légy túl kövér, vagy túl vékony, túl sötét, vagy túl világos; ne legyél túl szexi, túl szemérmes, túl elegáns, vagy túl ostoba. Légy önmagad. De bizonyosodj meg róla, hogy megfelelő vagy. "

" Egy hang. Egy szó. Egy kép. Egy élet. Egy csók. Egy név. Egy lélek. Egy perc. Egy nap. Egy kérés. Egy hely. Egy dal. Egy éj. Egy érzés. Ő volt. Tudtam. Néztem. Elégtem. Ő az. Aki kell. Tudom. Érzem.!!'' 

".. Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak téged szeret."

te helyből hülyébb vagy , mint más nekifutásból. 

A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni: időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége.

Az összes könnyem, amit egyedül elsírtam, segített felnőni.. Minden fájdalmam, és minden szenvedés egy jobb embert csinált belőlem..

- Szeretlek.

- Ne hajigálózz rendhagyó igékkel.

- Nem rendhagyó, és nem is hagy rendet. Mindent felborít. De aztán minden a helyére kerül, csak máshová. Szeretlek. Fenekestől felforgatta az életemet. Majdnem elpusztultam tőle való félelmemben. Azután csaknem abba haltam bele, hogy milyen gyönyörű. Szeretlek. Sosem hittem volna, hogy egyszerre élni kezdek, és íme, csoda történt velem. Szeretlek.

Igazából, félek. Igenis rohadtul félek. Olyan vagyok, aki ha közel kerül valakihez, azt eltaszítja. Mert félek szeretni... 

"Minél több fiút megismerek, annál inkább rájövök, hogy nekem csak egyetlen srácra van szükségem..."

Azt hiszem, kicsit egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körbe barátok, és nem nevettetnének meg. De akkor is hiányzik valami. Úgy érzem, hogy most jó nekem, mégis ez a kellemes életérzés párosul valami furcsán bizsergő hiányérzettel. Nem tör le, nem rontja el a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem mi is hiányzik. Az Ő szeretete. Egy mosoly csak nekem tőle, egy ölelés,valakitől aki fontos nekem. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját kis világomat. Borzalmasan álmodozó tudok lenni néhanapján. Mindig. Most is ábrándozva mosolygok a monitor előtt. Igazából olyan dolgokban reménykedek, amik elérhetetlenek. De legalább ez az élmény, ez az álom, ez a vágy az enyém. Ha ő nem is...

Nem tudom körül írni mi ez az érzés csak annyit tudok, hogy ha ránézek, bármilyen boldogtalan is vagyok, 

egyszerűen a szám mosolyra gördül akarva, akaratlanul.

 Az emberek azt hiszik, hogy a lelki társuk tökéletesen illik hozzájuk. De az igazi lelki társ nem más, mint egy tükör, aki megmutatja, mi az ami téged visszatart. Ő az, aki felhívja a figyelmedet önmagadra, hogy végre megváltoztathasd az életed. Az igazi lelki társ valószínűleg a legfontosabb személy, akivel csak összehoz az élet, mert ő az, aki ledönti a saját magad emelte falakat, és életre kelt. De hogy örökre vele maradj? Áh! Az túl fájdalmas lenne. A lelki társak csak annyi időre tűnnek fel az életedben, amíg rá nem világítanak a személyiséged egy újabb oldalára, aztán eltűnnek. ‘-http://our-life-in-words.tumblr.com/

Megesik, hogy egyáltalán semmi szükség azokra a csavaros, bonyolult gondolatmenetekre, és nem kellenek a hatalmas nagy szavak sem, mert aki tényleg szeret és aki viszont szeret, azoknak elég egy érintés, egy pillantás - minden más felesleges.

A lány leborult a földre s magában az ismert dalt dudolta,a dalt ami annyi mosolyt csalt az arcára,de már ez is a könnyeket csalogatta elő.Nem szabadott sirjon,nem szabadott hisz a másik szobában emberek voltak .Nem láthatták,hogy gyenge,ő erős kellett hogy legyen.De most...most nem ment.

Egyszerűen zokogni kezdett,a hideg rázta  a teste meg rázkodott.Kitört a fájdalom,vaskarmokkal szakitotta fel a rácsokat a szive és lelke körül.Eddig páncélként védték,bent  tartották a fájdalmat mely addig addig visitott és karmolt még kiszabadult s esőt nem inditott.

 A lány elcsendesedett.Felállt.A közeli tükörig vonszolta magát .Letörölte könnyes szemét, az orájára nézett.Megigazitotta a sminkjét, mosolyt festett az arcára és kilépett a szobából.Minden rendben volt,a vasrácsok visszaálltak a helyükre,az érzéstelenség és a fájdalom ujra bent maradt.

Onnan tudod meg, ha megtaláltad a herceged, hogy nem csak az arcodon ragyog mosoly, de a szívedben is.

szappanbuborék ^^ <3

"A barátok kemények tudnak lenni veled. Lehet, hogy többet várnak tőled, mint az idegenek. Az idegenek leginkább úgy látnak, ahogy szeretnéd, hogy lássanak, de a barátaid nem csaphatod be. Ez teszi őket baráttá."

Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit.

Vannak olyan érzések, amiket egy lány soha nem fejezhet ki szavakkal, de akármilyen erős is legyen.. a könnyei elárulják.

Ezer rossz döntésem volt az életben. De most… most biztos vagyok benne, hogy jól döntök. A szívem már meggyőzte az eszem, hogy rád van szükségem, senki másra… mert senki mást nem tud elviselni maga mellett, senki mást nem tudsz szeretni, csak téged.

„Ha kapsz egy esélyt, ragadd meg és hagyd, hogy ez talán megváltoztassa az életed. Senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz, de annyit ígérhetek, hogy megéri.”

Fogalmad sincs, hogy milyen órákra lenni attól az egy dologtól, ami arra 

ösztönöz, hogy reggel felébredjek és éljem az életem. Hiányzol!

"Az, hogy valaki ilyen hatással legyen rám, még engem is megijeszt."

(saját)

"Megtaláltam azt a fiút aki megváltoztatta az életem...nemcsak a kapcsolati állapotom.."

ha egyedül leszel, nem kell majd félned, csak hívj fel, és tudod.. én ott leszek!

"Sosem lehet tudni egy nőnél, hogy hol végződik az angyal és hol kezdődik az ördög."

"Fiú:Szeretnék neked bevallani valamit..:$

Lány:Akkor mondd..

Fiú:A Te mosolyod a leggyönyörűbb dolog amit valaha láttam..:P

Lány:És most Én is bevallhatok neked valamit !?

Fiú:Ki vele..

Lány:Az a mosoly csak akkor létezik mikor Velem vagy."

Akik igazán vonzódnak egymáshoz, azokat ezer mérföld sem választhatja el. Akik nem, azok akkor sem kerülnek össze, ha a szomszédban élnek.

Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy valójában.

Engem nem zavar ha, a fogkrémet nem hátulról nyomod ki a tubusból, ha este focit nézel a tv-ben, ha viccből oltogatsz, ha késel a megbeszélt helyről, ha elmész a barátaiddal bulizni, ha megijesztesz egy horror film alatt, ha kinevetsz mikor elrontok valamit, ha nem vagy romantikus, ha nem lelkizünk órákat, ha nem nevetsz minden viccemen...nekem mindegy, csak te legyél velem.

Úgy tűnik, pár évente összekaparom a széthullott életemet, azután újrakezdek mindent a semmiből. Mindegy, mibe fogok, mindegy, milyen elszántan próbálkozom; úgy tűnik, nem tudok felkapaszkodni a boldogság, a siker és a biztonság szédítően magas csúcsaira, mint mások. (...) Szeretnék elérni egy pontot, amikor egy pillanatra abbahagyok minden munkát, körbenézek, megkönnyebbülten felsóhajtok, és azt gondolom: végre ott vagyok, ahol lenni akartam! Valami hiányzik, tudod? Az életnek az a különleges varázsa, amit éreznem kéne... de a varázslatnak nyoma sincs.

A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról.

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De mikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbségünk ellenére, és ezzel valami ritka gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetemben, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem.

Az emberi lények egyszerűek és kiszámíthatóak. Csalódás, árulás... mindenkivel milliószor megtörténik. A gond csak az, hogy mindig ugyanúgy fáj mint először. És ha szerencsés vagy és túl lépsz rajta, biztos lehetsz benne, hogy amint sikerült elsimítanod minden addigi gondodat, a következő már a sarkon vár rád.

"Ha egy nap úgy érzed sírnod kell. . . Hívj engem! Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni. . . De sírhatok veled! Ha egy nap el akarsz futni. . . Hívj engem! Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg. . . De futhatok veled! Ha egy nap senkit nem akarsz hallani. . . Hívj engem! Ígérem veled leszek és ígérem nagyon csendben. De ha egy nap hívsz. . . és nincs válsz. . . Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet nekem van Rád szükségem..."

Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki.

Egy világvégi házban

világszép lány lakott,

világ végére néztek

ott mind az ablakok.

Nem járt előtte senki,

nem látott senkit ő,

az Óperencián túl

megállt a vén idő.

A világszép lány nézte

a csillagos eget,

tavasz táján szívében

valami reszketett.

Hajába rózsát tűzött,

valakit várt nagyon,

de csak a csillag nézett

be a kis ablakon...

/Juhász Gyula/

Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok 

jönnek és mennek, érzések hullámoznak az ember lelkén keresztül, aztán 

egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, 

mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az 

emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy 

ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny 

sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket 

hosszabb-rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennük a romantika. 

Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk 

szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol 

egyszer lemaradt.

"Az igaz szerelem nem akkor jön el, amikor megtaláljuk a tökéletes embert, hanem amikor megtanulunk egy hibákkal teli embert tökéletesnek látni."

"Igazán csak akkor érezheti az ember, hogy boldog, ha volt már olyan szomorú, hogy el is felejtette milyen érzés boldognak lenni."

"Sose keverd a fellángolással a szerelmet... a szerelem az, amit nagyon kevés ember tudott megélni eddig... akkor vagy szerelmes, ha nem csak mondod, de tényleg nem vagy képes tovább lépni, mert tudod, Ő volt az az ember, aki nélkül nem tudnál élni, akit nem pótolhatna senki."

"Egyszer volt, hol nem volt. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék csak az álmaink. A tündérmesék nem válnak valóra. A valóság viharosabb, zavarosabb, ijesztőbb. A valóság sokkal érdekesebb, mint boldogan élni, míg meg nem halunk!"