- Miért jöttél vissza? (...)

- Talán hiányoztál.

- El kellett rohannod ahhoz, hogy erre rájöjj?

- Reméltem, hogy a dolgok megváltoznak, ha elmegyek.

- Semmi sem változott. Mit keresel itt?

- Jobban szeretem, ha itt hiányzol nekem, mint másutt.

Az ajka arra a féloldalas,huncut mosolyra húzódott,amit úgy imádtam,hogy kis híján elállt tőle a lélegzetem.

" Habár a legtöbb ember úgy hiszi, hogy az agyunk irányítja cselekedeteinket, gyakran megesik, hogy a szívünk veszi át az irányítást. A legőrültebb dolgokra késztethet minket. De arra is rávehet, hogy új dolgokat próbáljunk. Mert ha kitárjuk szívünket, felfedezhetjük a szerelem világát,és kellemesen csalódhatunk azokban akiket már régóta ismerünk. De sajnos a szívünk nagyon érzékeny,és mikor összetörik, minden összeomlik körülöttünk. "

" Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj. "

" Nem csak szóban lehet a másik tudtára adni, hogy szereted, hogy fontos neked. Hanem a zavaroddal. Egy pirulással, néhány esetlen szóval, a viselkedéseddel. Amiből a másik pontosan tudja, hogy zavarban vagy. Amit úgy imád. Mert ettől bájos vagy, csodálatos, megható. "

Igazad van, mikor azt mondod, gyerekes vagyok, naiv és folyton csak álmodozom. De mond ez miért jelent problémát? Nézz körül ebben a világban. Még jó hogy álmodozom, hisz a valóság megrémít. - Gyerekesnek számítok, mert nem veszek mindent komolyan vagy, mert időnként belefér egy reményről szóló mese? És naiv? Nézzük csak meg jobban. Naivitásom nem feltétlen rossz, hisz a jót feltételezem. A gond az, hogy csalódom, mert a világ nem olyan jó, mint ahogy gondolom gyerekes szívvel. Nem olyan békés, barátságos. Folyton résen kell lennem, folyton vigyáznom kell, nehogy valaki még összetörje az álmaimat, amit elképzeltem…”

Nem néztem a körülöttem elterülő tájat. Nem. Már tudtam, hogy ez nem az én otthonom. Nem is kerestem az egykori biztonságot nyújtó helyet. Eltűnt. Elveszett. Egy szempillantás alatt egy másik világban találtam magam. Ebben a világban a korábban felépített kicsiny kis életemnek nyoma sincs. Azt hiszem, ilyen lehet elveszni. Egyedül, de mégis megannyi emberrel körülvéve. Tudod, hogy nem számíthatsz senkire. Teljesen tudatában vagy annak, hogy már semmi sem lesz olyan, mint korábban volt. Nem lesznek már könnyek érted. Nem kapsz már játszadozó vagy csintalannak tűnő pillantásokat. Tudod….akkor majd rájössz,hogy teljesen egyedül vagy. Nem számít, kik és mennyien vannak a környezetedben. Abszolút lényegtelen. Hisz legbelül teljesen egyedül kell mindennel szembenézned. Ezen nem változtat semmi.

Mert harcolj értem ha jelentek valamit s a herceg a hercegnőt majd végül megnyeri...

Megtanítottál élni, és azt is megtanítottad, hogy szerethet igazán az ember. Megmutattad a célomat, és valódi álmaimat. Mindezt tudtomon kívül. Meg kell hagyni, értesz a szívemhez.. :)

Garantáltan lesznek nehéz időszakok, és garantáltan lesz olyan, hogy egyikünk vagy mindketten ki akarunk szállni. De garantálom, hogy ha nem kérem, hogy légy enyém, azt életem végéig bánni fogom, mert a szívem mélyén érzem, hogy te vagy az igazi...

Soha nem felejtem el, mit éreztem, amikor először megláttalak. Volt benned valami különleges, ami örökre megmarad emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid, vagy az ellenállhatatlan mosolyod- mindazok a dolgok, amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott, megigézett. Ha most Rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, mikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz- éppúgy, mint mikor legelőször találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem- szerelmes leszek.

A világon senki sem tökéletes, én meg végképp nem. De úgy szeretem őt, ahogy más nem tudná, és végül is csak ez számít. Vele van esélyem másra, valami jobbra, és ezt nem hagyom elveszni.

Közel sem vagyok tökéletes... Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam.

" Én mindig egy álmodozó lány maradok, hiába tudom, hogy az élet kegyetlensége az összes álmomat romba fogja dönteni. Mégis remélem, hogy a legjobban őrzött álmom valóra válik. Ez az, hogy megtaláljam a boldogságot… "

" Voltam önző és gyáva, olyan aki megfutamodik az érzéseitől. Nem mer szeretni, és nem is hagyja, hogy őt szeressék. De rájöttem, hogy ez az út nem vezet sehova... "

" Senki sem képes arra, hogy visszamenjen az időben és ismét elkezdje a történetét, de bárki újrakezdheti ma, és teremthet egy új befejezést. "

„Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.”

Az a rózsa, amelyik a viharban nyílik, a legritkább és legszebb valamennyi közül.

Aki azt mondja szeret, talán igaz lehet. Aki azt mondja imád, sose hidd

szavát.

De aki nem szól, csak mélyen a szemedbe néz, annak a szívében

örökre élsz.

Élni annyi, mint küzdeni!

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra.

 Nem tudom, mi lesz a vége, nem tudom megjósolni, ne haragudj. (...) Azt viszont megígérhetem, hogy soha nem adom fel. Mert ha tudjuk, hogy ő kell, nem adhatjuk fel. "

Mondd, aki elmegy ugye hazatér? Egyszer újra hazaér és minden újra úgy lesz, mint a legelején?

Összeomolhatsz, panaszkodhatsz, sajnálhatod magad évekig, de egyet jegyezz meg, ez a te életed, most zajlik és könyörtelenül múlik egyfolytában. Éveket pazarolsz olyan dologra, amitől még szarul is érzed magad, mert az idő nem áll meg a kedvedért, nem várja meg, míg talpra állsz. Minél hamarabb lépsz túl, annál több időd marad..

Ne mondd, hogy szeretsz, én érezni akarom¦

" ...találkozunk még. Tudom. Ha nem ebben az életben, hát majd azután. Mindig is téged kerestelek, és végre Rád találtam. Tudok várni. "

legjobb barát: - akinek az állatságfaktora megüti pontosan a TE szintedet.

" Sosem ismertem olyat, aki megtudta változtatni a kedvemet egyetlen szavával. sosem ismertem olyat, aki nélkül nem tudok élni. sosem ismertem olyat, aki elalvás előtt is eszembe volt és reggel rá gondoltam először. sosem ismertem olyat, akiért mindent megtennék, akiért az életemet is odaadnám. sosem ismertem olyat, akit ennyire

tudtam volna szeretni, amíg rád nem találtam! "