Nem néztem a körülöttem elterülő tájat. Nem. Már tudtam, hogy ez nem az én otthonom. Nem is kerestem az egykori biztonságot nyújtó helyet. Eltűnt. Elveszett. Egy szempillantás alatt egy másik világban találtam magam. Ebben a világban a korábban felépített kicsiny kis életemnek nyoma sincs. Azt hiszem, ilyen lehet elveszni. Egyedül, de mégis megannyi emberrel körülvéve. Tudod, hogy nem számíthatsz senkire. Teljesen tudatában vagy annak, hogy már semmi sem lesz olyan, mint korábban volt. Nem lesznek már könnyek érted. Nem kapsz már játszadozó vagy csintalannak tűnő pillantásokat. Tudod….akkor majd rájössz,hogy teljesen egyedül vagy. Nem számít, kik és mennyien vannak a környezetedben. Abszolút lényegtelen. Hisz legbelül teljesen egyedül kell mindennel szembenézned. Ezen nem változtat semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése