saját.

a távolság a legigazabb szerelmet is képes megölni... 

Ő csak egy fiú a nagyvilágban, ki nem találja útját, de megmutatnám neki ha újra karjaiban volnék...

Ki vagy te, hogy bíráld az életet amit élek? Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, nem is azért élek, hogy azzá váljak..

már tényleg csak egy dolog érdekel. Az, hogy elmenj...

"Tanuld meg kislány : az élet nem egy tündérmese, lesz, hogy meg-megbotlasz, de a lényeg, hogy soha ne add fel..."

" Sohase fájjon a szíved azért, ami elmúlt. Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S egyébként is: ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van... "

" Kívánj valamit, de ne mondd e senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére, és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Meg van? - Oké. Akkor most higgy benne teljes szíveddel! "

"Mi mindent megteszünk, hogy szeressenek, ha megtetszettek."

"Az élet apró örömeit nem mindig vesszük észre: rejtőzhetnek mosolyokban, ölelésekben, gesztusokban... De mikor felismerjük ezeket a pillanatokat, akkor jövünk rá, hogy mennyire szép is az élet."

"... a válaszom egyszerű. Jól vagyok. Ám közben szívem szüntelen suttogja: Minden elmúlt pillanat, minden fájdalom és csalódás ellenére, most is épp úgy, épp annyira. ...¦"

Grace klinika

"Kimondtad?! Szeretlek. Nem akarok nélküled élni. Megváltoztattad az életem. Kimondtad? Tervezd el! Legyen célod, haladj afelé, de olykor olykor nézz körül, és szippantsd be. Mert most vagy itt... és holnapra semmivé válhat."

"Nem lehet egy érzést feldolgozni, ha elfutunk előle, de az sem old meg semmit, ha állandóan rágódunk valamin. Szőnyeg alá sem szabad söpörni az ügyet. Az a legjobb, ha megtaláljuk az egyensúlyt a két szélsőség között: időnként az érzéseinkkel foglalkozunk, máskor meg eltereljük a figyelmünket és mást csinálunk."

"Talán legszívesebb elmondanám. Elmondanám, hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni. Őszinte lennék, nyílt kártyákkal játszanék és nem félnék attól, mit mondasz. De igazából félek. Iszonyatosan félek, hogy nem lesz lehetőségem elmondani..."

"Amikor elragadnak a vágyak, csak abban bízhatunk, hogy egy értünk aggódó barát utánunk nyúl és észhez térít."

Mindannyiunknak szüksége van álmokra. Mindannyiunknak szüksége van a reményre, hogy többet is elérhetünk annál, amink van.

Hogy boldog lehess folyton változnod kell. Hát változtass! Bármin. A hajadon, a ruháidon, a szobádon, a sminkeden, a képernyővédődön, bármin. De végül eljutsz oda hogy nem tudsz máson változtatni, mint az érzéseiden.

 A legundorítóbb emberi tulajdonság a kétszínűség. Mikor egy emberben, akit nem csak ismerősödnek, hanem barátodnak mondasz, feltétel nélkül megbízol benne, kiadod neki magad... És ez az ember aljas és gerinctelen módon ott szúr hátba, ahol neked a legjobban fáj... Ez az életben a legnagyobb csalódás...

Utálom a reményt; akárhányszor próbálom feladni, mindig azt suttogja: csak még egyszer...utoljára...

" Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valamit  vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről látod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol."

" És lám ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhitetni a gyerekekkel, hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket, és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá. És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sose kérdezik, jól van-e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy átlagos szürke senki akarok lenni. Mert valójában az is vagyok."

"Túl sok ember törekszik arra, hogy az legyen, mint amit mások elvárnak tőle, de ez semmit sem jelent. A lényeg az, hogy önmagad legyél'"

"Vajon léteznek még olyan emberek, akik egy érintést sokkal többre tartanak egyetlen szónál? Megérinteni azt, akit szeretsz, érezni a testét a közeledben. Mi miért fontos, hogy mit várunk a szerelemtől vagy egyáltalán milyen az, ha megtalálod az igazit? Amikor hallgatni szavak nélkül, együtt lenni, csodálatos érzés és csak az hogy fogja a kezed mennyi mindent jelent, többet ér mindennél!" 

"Nem tudhatod mit rejt a sorsod, mosolyt hoz-e vagy könnyeket. Tanuld meg hát feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket."

" Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között... és megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal...és kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... és hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyerek kétségbeesésével... és belejössz, hogy minden terved a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... és egy idő után kitapasztalod, hogy a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... műveld hát kertecskédet, magad építsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked... és megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... és valóban erős vagy... és valóban értékes."

"Kövesd, újítsd meg, bízz benne, ne add túl könnyen, de add bele mindenbe, öntsd ki valakinek, tartsd közel szeretteidhez és bárki is próbálja meg összetörni, sose félj kitárni akár hideg, akár meleg, s ha még kőből is van, vigyázz rá nagyon, mert ő a központja mindannak ami vagy."

"Jó néha a sötétben a holdat nézni,

hosszan egy távoli csillagot igézni. 

Jó néha fázni, semmin elmélázni,

tavaszi esőben olykor bőrig ázni.

Tele szájjal enni, hangosan szeretni,

jó néha magamat csak úgy elnevetni.

Sírni ha fáj, remegni ha félek, 

olyan jó néha érezni, hogy élek."

"Tudod....az Eszem már elfogadta, hogy ne szeressen téged, de a Szívem még nem tudta."

Bár nem ismerlek téged, nem nevettem veled, nem sírtam veled, nem csókoltalak, én mégis szeretlek. Teljes szívemből szeretlek.

"Te vagy az első,kinek hinni tudtam,te vagy az első,kinek nem hazudtam.Te vagy az első,kit szívből szeretek,te vagy az első,kit sohasem feledek."

Nem vagyok a mennyország angyala, kalandok nélkül mit ér az éjszaka? 

Egyszer volt, hol nem volt. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék csak az álmaink. A tündérmesék nem válnak valóra. A valóság viharosabb, zavarosabb, ijesztőbb. A valóság sokkal érdekesebb, mint boldogan élni, míg meg nem halunk.

Egy lány, aki csak boldog akart lenni.

Egy lány, akit nem értett meg senki.Egy lány, aki szívből szeretett.Egy lány, aki eldobta a szerelmet.Egy lány, aki sokat szenvedett.Egy lány, aki sokszor elesett.Egy lány, aki végül talpra állt.Egy lány, akinek minden álma valóra vált.

A nevemet tudhatod, de az életem nem ismered. Hallhattál arról, hogy miket tettem, de fogalmad sincs róla, hogy min mentem valójában keresztül!!!...

Tanulj meg gyilkolni a mosolyoddal. Úgy nem lesz véres a kezed!

..." A szerelem néha erősebb az ember meggyőződésénél"...

A legnagyobb önzetlenség, ha tele vagy bajjal de a barátod legkisebb problémájáért felhagysz a tieid megoldásával.

Volt olyan, aki rám talált, volt olyan, aki csak megkívánt, s lesz még olyan, akit csak én akarok. Volt olyan, aki megkapott, volt olyan, aki elhagyott, s lesz még olyan, aki újra megteszi. Volt olyan, aki felkavart, volt olyan, aki elzavart, s lesz még olyan, akinél ott maradok!

"Felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?"

Az összes könnyem, amit egyedül elsírtam, segített felnőni.. Minden fájdalmam, és minden szenvedés egy jobb embert csinált belőlem..

Tudom, hogy nem értesz engem, de becsüllek, mert elfogadsz.

"...és előfordul, hogy az, amit nem változtathatsz meg, végül megváltoztat téged."

Ne figyeld, hogy néznek rád azok az emberek, akik nem látnak beléd, nekik annyi is elég, hogy mások azt mondják micsoda egy szemét..

A barátság akkor születik meg, amikor valaki azt mondja: "Tényleg? Hát te is? Én azt hittem, csak én vagyok ilyen.

Semmi sem fejeződik be. A történetünk valaki más meséjének a közepén kezdődik, csak ki kell bogozni az elbeszélés összegubancolódott szálait.

Az ember sohasem csak önmaga: inkább kombinációja mindazoknak, akikkel valaha dolga volt.

Olyan volt mintha álmodna.Tudjátok,mikor reggel felkelsz és ott van az álmod a szemed elött, vissza akarsz menni oda,addig lenni ott még minden jó nem lesz...de ahogy a percek telnek minden álomfoszlány oly homályos lesz...órák mulva már nem emlékszel rá és ez lassan felemészt.Ő is igy érezte, de neki az élete lett homályos és már nem tudta megkülönböztetni a jót a rossztól.És ez összetörte....

Nem akkor szeretsz igazán valakit, amikor azt mondod, nincs nála szebb, inkább akkor, amikor azt mondod... van nála jobb pasi.... de nekem ő a legszebb.