Nem számít, mi történt. Már elmúlt. Ami most van, már egy másik fejezet a forgatókönyvben, amelyet az élet ír.

Te akartad így. Nekem még szükségem volt rád. Először azt hittem, nem bírom nélküled és így is volt. Volt olyan nap, amikor minden perben újra és újra meghaltam. De túléltem. Itt vagyok. Már nem kellesz. Abban az időben még csak egy kis csaj voltam. Azt hittem szerelmes vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem arról szól, hogy oda vagy valakiért, akit soha nem kaphatsz meg. Bálványozhatod, álmodozhatsz róla lefekvés előtt, de SOHA ne higyj. Ne reménykedj. Az a legrosszabb. Ha hagyod odáig elfajulni a helyzetet, már menthetetlen vagy. Ahogyan én is.

A barátság azok közé az érzelmek közé tartozik amelyeket nem lehet szavakkal megfogalmazni. Számomra a barát olyan ember aki, ha tudja, hogy fájni fog akkor is megmondja az igazat. Akkor is, ha sejti, hogy ezer darabra fog tépni a mondandója. Kimondja. Megvárja amíg darabjaimra hullok.Aztán újra összerak. Aki ha sírok addig marad velem, amíg nem nevetek a saját magam szerencsétlenségén. A legszebb dolog a barátságban pont az a dolog ami leírhatatlan.. Az, hogy van köztetek egy olyan kapocs amit semmi sem szakíthat meg. Sem az idő. Sem a halál. Az, hogy érzed, hogy veled van akkor is, ha kilométerek választanak el titeket.. Ha Rá gondolsz érzed a jelenlétét. Hallod, ahogy rajtad nevet. Látod, ahogy mosolyog. Érzed, ahogyan átölel. Tudod, hogy veled van. Gondol rád. Számomra Te egy ilyen ember vagy...

Túl sok a jó, hát rossz lettem, és élvezem, hogy az életem árral szemben élhetem..

"Nem kapaszkodhatok többé a reménybe. Talán majd egy nap... Nem. Nincs tovább. Hagynom kell, hogy elmenj. Hiszen te ezt akarod a legjobban. Felejteni a fájdalmat, amit én okoztam. Legyél boldog, hiszen megérdemled."

''Az emlékek csendben fájnak.''

"A szívemhez vezető út;útépítés miatt zárva!"

Igaz barátokat nehéz találni,még nehezebb elhagyni,és lehetetlen elfeledni..

Kedves Szív! 

- Vannak még más pasik is ezen a világon. 

Szeretettel: Ész

A világot mindig olyannak fogod látni, amilyen te vagy belülről...Ne keresd a hibát, mert rájössz, hogy értelmetlen dolgokon töprengsz...

Minden harcot meg lehet vívni, de van, amelyiket nem lehet megnyerni. Ám inkább veszítsünk, mint hogy előre feladjuk.

“Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.”

"Elmúlt minden, hiszen semmi sem örök,

Békében elváltunk, de én mégis könnyeimmel küszködök.

Azt mondják az emléket sohasem feledjük,

de ha mégis, akkor sohasem szerettünk.

Eltudod valaha is felejteni?

ez egy örök kérdés marad, de hidd el ezt neked kell érezni!

Lehet, hogy könnyen túllépsz rajta,

de az is lehet, megbánod, hogy egykor elhagytad.

Akkor jössz rá, hogy még mindig szereted,

s az idő múlásával sem feledted.

De talán már késő...

meg kell értened, hogy nincs közös jövő!

Az egymástól távol töltött idő alatt rádöbbensz,

hogy Ő volt az egyetlen, akit szeretett szíved!!

Már sohasem tudod visszaforgatni az időt,

már nem tudod elmondani, hogy szeretted, vagy talán, hogy még mindig szereted Őt...

Valahol legbelül tudod, hogy életed legnagyobb hibáját követted el,

hagytad, hogy vége legyen mindennek.

Mostmár sajnálod, s bármit megtennél,

de nem lehet, tovább kell, hogy lépj!

Te is tudod, hogy sohasem fogod Őt teljesen elfelejteni,

hiszen egykoron Ő tanított meg igazán szeretni...!!!"

Olyan szerettem volna lenni, amilyennek te elképzeltél, de ki lehet annyira jó, mondd? Hogy láthattál meg egy olyan lányt bennem, a lányt, akit addig senki nem látott, a lányt, aki megérdemli, hogy szeressék, és hogy megbocsássanak neki. A lányt, aki... nagyon, de nagyon szeret téged, (...) mindennél és mindenkinél jobban ezen a világon, és akit te nem érdemelsz. Nem érdemled, hogy én szeresselek téged. Elkezdődött valami, aztán ugyanazzal a lendülettel rögtön véget is ért, mert én vetettem véget neki. Hát legyen akkor vége örökre. Isten veled!

"Mit csinálsz? - Álmodok. - Ébren? - Ébren. - Úgy nem lehet. - Én tudok. - Hogyan? - Azt nem tudom, de nekem megy. - Miről álmodsz? - Mindenről ami jó. - Például? - Egy tökéletes világról. - És mire jó ez? - Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni. - Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy? - Nem, csak nem mindig vagyok boldog. - Dehát mindig vidámnak látszol! -Te úgy látod. - Az, hogy lehet? - Mert azt akarom, hogy úgy lásd. - És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az? - Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba."

Elkezdett idegesíteni, hogy idegesít, ha nem vagy itt. Mert ez biztos jele annak, hogy ez már nemcsak kémia részemről. Menj el, nem akarlak többé látni! Ne mosolyogj rám, ne légy vicces, aranyos, kedves, okos, vonzó... nem akarom ezt. Nem tudom, mikor fúrtál magadnak helyet belém, biztos csak egy pillanatra fordítottam el a fejem, vagy rágyújtottam épp, vagy csukott szemmel kortyoltam egyet a sörömbe, nem tudom. Csak azt, hogy nem tetszik. Mert úgy vagy velem, hogy nem vagy velem. És azt hiszem, nem is akarsz. Csak szikrákat kapok el belőlünk és azt is csak ritkán, csak diszkréten. A legszomorúbb, hogy tudom, azt sem értenéd meg, amit most hablatyolok itt, szóval egyszer szeretném megfürdetni, átöltöztetni, beparfümözni a mondandóm és a kezedbe nyomni. Egyszer, majd, talán, de csak, hogy kitehesd a polcra és néha elmosolyodj rajta. Másra úgy sem lenne jó neked. Legalábbis most ezt hiszem. Aztán amilyen kiszámíthatatlan vagy, lehet, hogy holnap jössz, játszol és mindent viszel. Addig is próbálom nem túlzottan beleélni magam és realizálni, hogy mennyire nem illünk össze. Épp emiatt szeretem elhinni, hogy veled sem bírnám sokáig. Így nem zakatolsz annyit a fejemben. Ha pedig jössz holnap, hozz magaddal valamit,amit itthagyhatsz, hogy tudjam: vissza akarsz még jönni! 

tudom .. első látásra egy érzéketlen gyereknek látszom , de jegyezd meg .. nem első látásól kell megítélni az embert , hisz mindenkinek vannak érzései , csak nem mindenki szeretni a világ elé tárni őket ... ahogy én sem.

"A barát az egyetlen személy, aki ki tudja javítani a hibáidat -

de van annyi esze, hogy meg sem próbálja."

‎"Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a barátság. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem."

örök kedvenc.

Üres a sátor, a cirkusz bezár De a porond közepén egy bohóc megáll. Most nem nevet, nem bohóckodik Kifestett arcán egy könnycsepp folyik. Rájött, hogy nincs élete Bohócarca egyé vált vele. Felhúzta a sátorlapot,kilépett a napra, S egy pillanatra felvillant az igazi arca.

Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket...

A sport olyan, mint a szerelem, aki nem veszi komolyan, annak nem okoz örömet, aki komolyan veszi, annak beleszakad a szíve!

Olykor nem azért nem szeretnénk látni valakiről egy képet, mert annyira utáljuk, hanem pont azért, mert a hiánya akkor még elviselhetetlenebbé válna.

A szíved majd meghasad, amikor már azt hiszed, hogy sikerült elfelejtened és meg vagy lepődve magadon, hogy egész könnyen ment és hamar túl tetted rajta magad. De ekkor, meghallasz egy zenét. Csak pár másodpercnyit belőle, és a gondosan óvott sebek, felszakadnak. Azt hiszed, hogy soha többé nem lesz jobb. És ez valamilyen szinten igaz is. A fájdalom teljesen soha nem fog elmúlni, a seb, ha be is gyógyul a sebhely az ott lesz. És akárhányszor meglátod, vagy akár a nevét hallod, csak azt a nevet, nem kell, hogy róla legyen szó csak azt a bizonyos nevet.. Arról is csak ő fog eszedbe jutni, és a sebek ismét felszakadnak. Akaratlanul is, de belegondolsz, hogy milyen jó lenne vele, milyen jó lenne érezni vagy akár látni is, még ha ő nem is szeret, de neked elég lenne maga a tudat is hogy vele lehetsz.. Ekkor nem tudsz ép ésszel gondolkodni, beleőrülsz újra és újra, hogy mással van. Az jár mindig a fejedben, hogy vajon hol ronthattad el, mit nem tettél meg érte.. De aztán rájössz arra amit ő mindvégig tudott: képes lennél érte bármire, akkor is és most is. Mert szereted. Ő ezt kihasználva megcsillantja előtted a remény legapróbb sugarát, te ismét boldog vagy, és amikor megkapta, amit akart újból tovább áll és megint kezdődik minden elölről..

Csak egy hétköznapi lány szeretnék lenni, aki szeret, és akit viszont szeretnek...

Még ha meg is tud bocsátani egymásnak két ember, vajon el tudják felejteni mindazt, ami történt ?!

Ha belenézel egy lány szívébe....meglátod azt,hogy mennyit sírt valójában.Látni fogsz titkokat,barátokat,hazugságokat....De látni fogod azt is amit talán sosem érthetsz meg..hogyan tud erős maradni amikor semmi sincsen rendben?!