Csak ültünk és hallgattunk..nem volt mit mondanunk..mindeketten tudtuk, mindketten éreztük..ez szerelem volt, mindig és most is.
Nem kellett szólnunk csak tudtuk..mikor gyengéden hozzámért és végigsimította karom, s nézett, nem tudta hogy figyelem
nem tudta hogy jól látom, s érzem.Pedig éreztem minden apró mozdulatát,még halk lélegzet vételét is hallottam.Számolni tudtam volna szívének minden dobbanását..ha akartam volna.
De inkább csak néztem, belemerültem tekintébe s csodáltam.. hogy adhattak ilyen szemeket,ilyen csillogást abba a tekintetbe mi
oly nagyon vonzott, miről nem tudtam levenni szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése